Az első osztályú futsal bajnokság régi-új tagjaként, magukat már-már gödöllőinek valló rutinos játékosokkal megerősödve vágtunk neki az idei szezonnak, mely célja a továbbépítkezés és a „terep” előkészítése a fiatalok számára. (lásd. 2010/2011 U15 Futsal Magyar Bajnok Gödöllői Sport Klub – az RFC Csömör jogán indulva).

A számunkra legendásan „jó” sorsolás ismét bejött, s a „jó”szerencse a tavalyi ezüstérmes Berettyóújfalu csapatával hozott össze minket, akikkel anno együtt kerültünk fel az első osztályba és ahová saját nevelésű játékosunk Nagy Roli egy évre kölcsönbe igazolt.

„Visszavárunk Roli”, hirdette egy transzparens a palánkon, mutatva, hogy a gödöllői szurkolók megértik a fiatal játékost, aki fejlődése érdekében az egyelőre többet edző berettyói csapatba igazolt, de azért a jövőben ismét HAZAI mezben kívánják majd látni. Mi is így vagyunk ezzel.

A mérkőzés szpíkere, a leendő első gödöllői celeb, Géczi Andris fél nyolckor szólította a játékosokat a pályára, majd kezdetét vette az idei szezon első mérkőzése.

A felkészülés – el kell ismerni – nem úgy alakult mint ahogyan azt terveztük, így viszonylag későn állt össze a játékos keret és kevés idő maradt a csapat összekovácsolására. Mindennek tükrében a srácok az első félidőben fantasztikus teljesítményt nyújtottak. 2-0-ra vezettünk úgy, hogy lehet mondani nem is volt ez meglepő a játék képe alapján. Nyilván tegnapi ellenfelünk honlapján a „az MVFC birtokolta többet a labdát, amiből helyzeteket is kidolgoztak, de Trencsényi János és Lovas Norbert sem tudta a gólvonal mögé juttatni a labdát” áll, meg hogy „A Gödöllő beállt védekezni és gyors kontrákkal próbált meg előnyhöz jutni”, de ez kevéssé érdekelte a hazai szurkolókat. Őket csak csapatuk elsőre bíztató játéka és az eredmény hozta lázba és az hogy a srácok magukat nem kímélve maximálisan odatették magukat.

Ennek sajnos a második játékrészben meg is lett az eredménye. Gondolok itt az elfáradás makacs tényére. A hajdúsági gárda egyenlítő találatára Schrancz Balázs révén még volt válasz, de aztán megint jött az egyenlítés, majd pedig a mérkőzés folyamán először, a 39-dik perc végén (!) az MVFC megszerezte a vezetést és a meccs végéig meg is tartotta azt. S mivel az MLSZ még nem találta ki a „ki vezet tovább” elsőre igen érdekesnek tűnő versenykiírást, így maradt a klasszikus „ki nevet a végén” történet, amelyet tegnap este a Berettyóújfalu csapata nyert meg a mérkőzéssel együtt. Teszem hozzá teljesen megérdemelten, tekintve a felkészülésre szánt időt.

Azonban minden elismerés a mi srácainké, akik nem biztonságos bunkervédekezésre helyezték a hangsúlyt „azt’ majd lesz valami” alapon, hanem a lehetőségekhez képest támadtak és dolgoztak ki igen tetszetős helyzeteket. Le a kalappal fiúk és ezt a hozzáállást a közönség is komolyan értékelte.

Összegzésként talán elegendő Baranyai Pali, a csapat játékos-edzőjének nyilatkozata a csapat facebook oldaláról:

Baranyai Pál: „Ha fordított helyzet áll elő és végig az ellenfél vezet és netalán úgy kapunk ki, senkinek nem lenne hiányérzete és az tükrözné is a valóságot. De úgy, hogy a Berettyó tulajdonképpen csak az utolsó percben vezetett, kicsit csalódott vagyok.

De nem ez a lényeg. Elkezdtünk valamit, aminek ez csak az első állomása. Többen odajöttek hozzám a mérkőzés után, hogy nagyon tetszett nekik, hogy ezek az „öregek” meghalnak a pályán Gödöllőért. Hát igen nem az állandó lakcím számít, hanem ez az érzés itt bennünk!”

Gödöllői Bikák – MVFC Berettyóújfalu 3-4 (1-0)
Gödöllői Bikák: Ács G. – Baranyai, Szente, Ughy, Vidák – Berkes, Bogdán, Hegedűs, Jenei, Schrancz, Simonyi.

G.: Jenei (15’), Vidák (23’), Schrancz (36’), ill. Melo José Michel (27’, 31’, 39’), Nagy I. (37’)