A Gödöllői Sport Klubot 4-en képviseltük. Galamb Gábor, a Doki, Fasimon Tamás, aki csak Tomka, Virág Márton, akit mindenki Sumák néven ismer illetve én, Erdélyi Nándi. Doki sajnos nem a mi csapatunkban úszott, hanem egy olyan 6 fős gárdában, ahol főleg lelkes amatőrök vettek részt. Nekik összesen 79800 métert sikerült abszolválniuk, ebből a mi Dokink, a saját 4x1órájában 14km-t teljesített.

Tomka, Sumák és én egy triatlonos csapatban indultunk. A célunk a győzelem elérése és az egyéni 24 órás világcsúcs megdöntése volt. Vagyis 6-an voltunk egy ember korábbi csúcsa ellen. Nem mellesleg ez az olasz fickó 101km-nél állt meg 24óra elteltével, ami 1:25,5-es 100méteres tempót jelent. Aki úszott már valaha tudhatja, hogy ez bizony nem olyan lassú, főleg 24órán keresztül. Egy szó, mint száz, ezt akartuk túlszárnyalni.

A 24 órát fejenként 4db 30perces és 2db 1órás, éjszakai etapra osztottuk fel egymás között. Én kezdtem, utánam jött Márta Meli, majd Gább Dávid, Tomka, Sumák és Kis Gyula zárta a sort. A nap első felében nagyon jól haladtunk, este 8-ra már több mint 3km előnyünk volt a világcsúccsal szemben. Ekkor jöttek azonban az éjszakai 1órák. Kisebb nagyobb meghalások és fájdalmak közepette álmos szemekkel ugyan, de ezek is meglepően jól sikerültek. Ékes bizonyítéka ez az éjszaka az emberi teljesítőképességnek: ha pszichésen fel vagyunk készülve az előttünk álló nehézségre, akkor csodákra vagyunk képesek, így nemhogy nem vesztettünk el semmit, de még további 1km-t hoztunk a csúcson. A vége 105250m lett, ezzel elértük a célunkat és maximálisan túlteljesítettünk minden korábbi elvárást. Tomka és Sumák a végére kis meglepetéssel is szolgált, Sumák utolsó 18 percében 50 méterenként váltották egymást a fiúk és ez alatt az idő alatt 1600métert úsztak, vagyis fejenként 800-800métert, nem semmi, mindezt akkor, amikor nekem már olyan izomlázam volt, hogy alig bírtam a karomat megmozdítani! A fejenkénti 4óra úszás alatt Tomka 16950m + 800 váltó métert tolt le, Sumák kevesebb, mint 4 óra alatt úszott 16000m-t és ő is 800-at váltózott, én ’szabályos’ 4órám után 17150m hagytam magam mögött.

Az egész nap hatalmas élmény volt. Az uszodát még nem láttam ilyen állapotban, mindenhol emberek feküdtek, az öltözőkben a folyosókon, a mobil lelátók alatt. Mindenki szurkolt mindenkinek, folyamatosan kérdezgették a versenyző társak, hol tartunk. Én azt hiszem bárki, aki ott volt büszke lehet magára és ezúton is gratulálok minden résztvevőnek, aki képes volt a polifoam „kényelméből” éjjel csobbanni a hideg vízbe, hogy ússzon egyet.